Harcos volt, hős lett, ember maradt, egy embertelen műanyag világban

Most méltósággal bezárta az ajtót maga mögött.

Emlékszel, te pofátlan, kommunista, emberek arcába hazudó, békés tüntetőket kardlapoztató pribék?
„Feri, Feri, megint szélesebb a vállnál az arc
2006 ősze, budapesti utca: szemkilövetés, rendőrattak, lovasroham. Emlékszel, te pofátlan, kommunista, »spontánprivatizációban« meggazdagodott, emberek arcába hazudó, békés tüntetőket kardlapoztató pribék? Te mersz egyáltalán megszólalni október 23., a forradalom, a pesti srácok kapcsán, aki még '89-ben is arról beszélt, hogy a Varsói Szerződésből történő kilépés »nem aktuális«, miközben Orbán Viktor a szovjet csapatok kivonását sürgette tömegek előtt a Hősök terén?
Te odaböfögtél a sajátjaidnak Őszödön káromkodva meg primadonnáskodva, hogy menjenek vissza autófényezőnek, elküldtél mindenkit a k*rvaanyjába és elismerted, hogy az egész politikád legbelső magja a hazugság. Mikor ez kisült, akkor meg olyan nagyon »bátor« voltál, hogy valóban ráküldted a karhatalmat a saját népedre. Jó ávós reflexként ezt tanultad az apósodtól, Apró Antaltól, gondolom, miközben ünnepélyes, ebéd utáni mosollyal ültetek a levesestányér felett vasárnaponként.
Játszod itt az emberbaráti dáridót, de hangod hamis. Ti szólítjátok ki az embereket 23-án utcára, ti, az állampárti hálózataikat felhasználva '90 után is pöffeszkedő, a kádári elvtársiaskodást finomkodó nyugati érzékenyítőkurzusokra cserélő himpellérek? »Lehet itt tüntetni. Majd megunják, hazamennek« – mondtad te 16 évvel ezelőtt, aztán amikor »nem mentek haza«, odalövettél.”
Nyitókép: MTI/Kovács Attila